A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK OKAI

A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK OKAI*

(„A családon belüli erőszakról készített tanulmány”-ból átvett anyag, mely tanulmányt a Bűnmegelőzési Kutató Intézet készítette 2016-ban)

Eléggé nehéz folyamat megfejteni azokat az etiológiai tényezőket, amelyek a családban/párkapcsolatban a nők elleni bántalmazó viselkedést kiváltják. Anélkül, hogy megpróbálnánk szigorúan rangsorolni e jelenség bűnözési okait, mégis el kellene különíteni az exogén és az endogén tényezőket. Az exogén tényezők, a maguk során, a természetüktől függően osztályozhatók, továbbá attól a befolyástól függően, amelyet általános (kulturális, társadalmi-gazdasági, jogi, politikai) szinten gyakorolnak.

Kulturális tényezők

• Az egyik fő ok, amely kiváltja a családon belüli erőszak megjelenését, a társadalmi hozzáállásra és sztereotípiákra vonatkozik, amely megerősíti a férfi domináns szerepét és a nő alárendelt szerepét, ez pedig az emberiség történelme folyamán jelentősen elmélyült. Ezért, a férfi felsőbbrendűségére vonatkozó felfogás lényegesen közrejátszik a családon belüli erőszak jelenségének kialakulásában.

Nem kell elfelejteni azt a tényt, hogy Romániában, főként a falusi környezetben, a családot egy olyan magánszférának tekintik, amelyet a férfiak irányítanak és amelynek alapját a patriarchális modell képezi, ahol a férfi dönt és a nő meghallgatja őt, engedelmeskedik neki és követi őt.

• Egy másik probléma a házasság felbontásáról való felfogás problémája. Létezik még az a neveléssel örökölt hozzáállás, mely szerint a válás a kudarc elismerése, legtöbb esetben a nő kudarca, mivel őt tekintik a legnagyobb felelősnek a család összetartása vonatkozásában. A partner bántalmazásai által kiváltott félelmi állapotában az áldozat első ízben a saját családjához és a közeliekhez fordul, ahol, sajnos elítélő reakcióval találkozhat azt a szándékát illetően, hogy ő fel akarja bontani a családját. Sajnos, sokan az áldozatok közül elveszítik bátorságukat, beletörődnek sorsukba és többé nem remélik, hogy megváltozhat a helyzetük vagy hogy valaki tud rajtuk segíteni.

• Társadalmi engedékenység a családon belüli erőszakkal szemben - egy családon belüli erőszakos konfliktusok, ahol a nő az áldozat, egy bizonyos szinten ismertté válnak az ismerősök körében vagy azon közösségen belül, ahol az érintettek élnek, az emberek reakciójának hiánya pedig közömbösségre vagy sőt hallgatólagos beleegyezésre utal.

• Egy másik kulturális aspektus, amely döntően hozzájárul a családon belüli erőszakos megnyilvánulások kialakulásához, az éppen az a tény, hogy az erőszakot a vitás helyzetek/konfliktusok megoldási formájának tekintik. Ez látható nemcsak a család/párkapcsolat szintjén, hanem közösségi szinten is és más típusú konfliktushelyzetek megközelítésében is. Erőszakkal próbálják a saját felfogásukat elfogadtatni olyan aspektusok vonatkozásában, amelyeknél eltérések merülnek fel.

Ilyen értelemben a származási család, a társak, a barátok, a kollegák mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák az egyén viselkedését és amelyek cselekvési módokat és konfliktuskezelési módokat közvetítenek.

A tömegkommunikációs eszközök

Nem lehet azt állítani, hogy a média erőszakot kelt, viszont hozzájárul annak fenntartásához, és kétségkívül szerepe van az agresszivitás szintjének növelésében.  Nehéz meghatározni annak mértéket, hogy a média mennyire felelős az egyes erőszakos viselkedések fokozása miatt, de észrevehető a médiatevékenységek liberalizációs irányzata, anélkül, hogy ahhoz társulna egy az információközvetítés hatásának minősége és felelőssége szempontjából hatékony és a közönség megértési szintjéhez viszonyított felülvizsgálat vagy önkontroll.

• Az erőszak az agresszivitásnak az a formája, amelyet tanulni lehet, a legkönnyebb tanulási forma pedig az utánzás. Ilyen téren a tömegkommunikációs eszközöknek lényeges szerepük van. Habár a származási családban nem fordult elő agresszív magatartás, a társadalomban, az iskolában, a televízió híradásaiban, a rajzfilmekben az erőszak bőségesen megtalálható.

Társadalmi-gazdasági tényezők

• A szegénység az egyik leggyakrabban felhozott tényező, amely miatt megjelenik és elterjed a családon belüli erőszak. Az, hogy valaki nem képes egyes anyagi szükségleteket kielégíteni, az egyén frusztrációját váltja ki, mely frusztráció a maga során negatív energiát termel, ez pedig kihat a családi életre.
• A nő pénzügyi függősége, amely gyakran előfordul a párkapcsolaton belüli visszaélés esetében, hozzájárul ahhoz, hogy az áldozat ne reagáljon a helyzetre. A nő a partnere mellett marad, mivel nem tudja magát egyedül eltartani, nincs, amivel fenntartson egy lakást, nincs, amivel eltartsa a gyermekeit és így, azt választja, hogy tűr.

Mivel a nőnek nincsenek anyagi forrásai, hogy eltartsa magát és a gyermekeit, nincs ahogyan vállalja az önálló életet. Habár munkahelye van és rendelkezik egy kis- vagy közepes jövedelemmel, a legtöbbször az nem elégséges ahhoz, hogy eltartsa a gyermekeit és ugyanakkor, fedezze egy lakás bér-és fenntartási költségeit.

Mégis, nem kell azt a következtetést levonjuk, hogy a családon belüli erőszak a szegény családokban jellegzetes és az nem érinti a gazdasági szempontból közepes és felsőbb rendű osztályt is. Ez a típusú magatartás előfordul minden szinten.

Jogi tényezők

A gyermekek feletti felügyeleti jog igénylése esetében alkalmazott nehézkes törvényes eljárások, a közintézményi szakemberek - szociális asszisztensek, ügyészek, pszichológusok - felkészültségének hiánya újabb olyan tényezőket képeznek, amelyek megnehezítik a jelenség megelőzési és kiküszöbölési tevékenységét. Ugyanakkor, a jogi rendszerben való bizalmi válság súlyosbító tényezője lehet ennek a jelenségnek.

Politikai tényezők

Az, hogy hiányzik a politikai érdeklődés a nők problémáival szemben, általában, és különösen a családon belüli erőszakkal szemben, az, hogy a családot túlzottan magántérként kezelik azzal, hogy korlátozzák az állam beavatkozását a partnerek életébe, az, hogy a nők nem avatkoznak be a politikába, mind annak kedveznek, hogy az erőszak elmélyüljön a társadalomban.

Endogén tényezők - a személyiségjegyek

Bántalmazó

A családon belüli erőszaknak ez a magyarázata a bántalmazó személy személyiségjegyeire fekteti a hangsúlyt, mivel ezeket tartják a legfontosabb kockázati tényezőnek. A bántalmazókat gyakran úgy írják körül, hogy alacsony az önbecsülésük, túlzottan féltékenyek, agresszív és ellenséges személyek, alacsony a kommunikációs készségük, a szociális készségük, intenzív az erő- vagy tehetetlenség, szorongás vagy erős elhagyási félelem érzetük, önimádó személyiséggel rendelkeznek, egoisták stb.

A legtöbbször a partnerkapcsolatban erőszakos személyek úgy tűnik, hogy nem tudatosan cselekednek és nincs felelősségérzetük a cselekedeteikkel szemben vagy nem kiegyensúlyozott személyiséggel rendelkeznek és nem tudják irányítani a haragjukat vagy az idegességüket. Mégis, a kóros esetek kivételével, a bántalmazók pszichikai szempontból teljesen normális emberek, akik tartozhatnak bármely társadalmi kategóriába, anélkül, hogy lényeges különbség lenne közöttük az iskolai végzettség vagy a társadalmi hierarchiában való elhelyezkedés szempontjából.

E személyeknek az életről és a családról alkotott felfogása azon a hagyományos mentalitáson alapszik, hogy a férfi felsőbbrendű a nővel szemben, e szerint pedig a férfinak joga van ahhoz, hogy a családtagok felett uralkodjon.

A kutatásaink során a bántalmazókkal készített interjúk arra mutattak rá, hogy majdnem minden esetben érzékelhető a partnerrel és a helyzettel szembeni hibás hozzáállás, amely az alábbiak szerint jellemezhető:

• A saját viselkedéssel szembeni felelősség minimalizálása. Elsősorban az alkoholfogyasztásra utalunk, amely normálisnak tekintett, ezek az egyének képtelenek lévén arra, hogy felismerjék a rendszeres alkoholfogyasztás és a viselkedési zavaraik közötti kapcsolatot;
• Az erőszak felelősségének áthárítása a partnerre. Az agressziót azzal magyarázzák, hogy az egyértelmű, hogy bekövetkezett, mivel a partner feszültséget keltett.
• A felelősség áthárítása más személyekre vagy olyan helyzetekre, amelyek negatívan befolyásolták a partnerrel való együttélést: az illető szülei, testvérek vagy más rokonok, barátok, a szegénység, a munkahely elveszítése stb.

Áldozat

Ugyanakkor a partnerkapcsolati erőszakos viselkedések megjelenésében és elmélyülésében fontos szerepet játszanak az áldozat személyiségjegyei is. A szociális tanulás elmélete magyarázatot ad arra, hogy miért nehéz a nők számára kilépni egy erőszakos kapcsolatból, mivel, úgy ahogyan az agresszív viselkedésmódot tanulni lehet, úgy tanulható meg a tehetetlenségi hozzáállás és viselkedés is, a passzív viselkedés, az erőszakkal szembeni reakció hiánya.

A nők azt tanulják, hogy az erőszakot ők nem tudják irányítani vagy, hogy az valami normális, így lehangoltak, depressziósak lesznek és nem képesek segíteni magukon. Oda jutnak, hogy elfogadják, hogy az erőszak az ők sorsukhoz tartozik, azt elfogadják, mint egy hibás választás következményét és nem próbálnak egyebet tenni, minthogy csökkentsék az erőszak intenzitását, mivel nem tudnak elképzelni maguknak egy más életet.

A partnerkapcsolaton belüli bántalmazás áldozatára az jellemző, hogy anyagilag és érzelmileg függ a bántalmazótól, elfogadja a hagyományos felfogást a nőnek a párkapcsolatban való szerepére vonatkozóan és olyan személyiségjegyekkel rendelkezik, amelyek hajlamossá teszik az ilyen áldozattá válásra (pszichikai gyengeség, önhibáztatásra való hajlamosság, szófogadóság, engedelmesség, szorongás, megalkuvás, ingerlékenységi állapot vagy lehetnek olyan személyek, akik nem rendelkeznek kezdeményezőkészséggel vagy nem tudják objektíven felfogni a valóságot).

Ezek mellett az okozati tényezők mellett, még létezik sok olyan körülmény, amely családon belüli erőszakhoz vezet és annak kedvez:

• a túlzott alkoholfogyasztás - általában, a házastársak közötti incidensek nagyrésze akkor következik be, ha a partnerek egyike vagy minkét partner alkoholt fogyaszt;
• partnerek féltékenysége;
• partnerek hűtlensége;
• a partnerek szexuális problémái;
• a gyerekekre vonatkozó veszekedések, nem kívánt gyerekek létezése vagy a gyerekek nevelésével és oktatásával kapcsolatos nézeteltérések;
• a nő azon kívánsága, hogy anyagilag függetlenné váljon - a nő státusának megerősítése a családban, a nő családban való pozíciójának megtárgyalásában való együttműködés hiánya;
• olyan nehézségek fennállása, amely sebezhetővé teszik a partnereket:
  • szegénység/az életszínvonal csökkenése, amely társul a sikertelenségérzettel és csalódottsággal;
  • munkahely hiánya/munkanélküliség, amely társul a bizonytalanság érzetével;
  • stressz, amely társul különböző kellemetlen helyzetekkel (munkahely elveszítése, baleset stb.);
  • a partnerek egyikének vagy mindkettőjüknek az egészségi állapota.

A bántalmazási folyamat leírása

Az egyes atipikus eseteket kivéve, a családon belüli erőszak esetében létezik a bántalmazási folyamatnak egy adott mintája. Az első erőszakos megnyilvánulások előfordulhatnak eléggé gyorsan, már a kapcsolat kezdetén lehetnek veszekedések, amelyek, a partnerek részéről történő érvényes magyarázatok nélkül, a legtöbb esetben könnyedén átalakulhatnak fizikai bántalmazásra.

Az áldozattal szembeni bántalmazási folyamat kezdődhet egy bizonyos feszültség keletkezésével, magyarázat kéréssel, a bántalmazó uralkodásra való vágyának növekedésével, szóbeli, érzelmi, fizikai bántalmazással, az áldozattól megkövetelt korlátozásokkal és eljuthat egészen az emberi biztonsági és védelmi korlátok meghaladásáig.

Először az áldozat nem tudatosítja vagy nem tulajdonít fontosságot a különböző típusú bántalmazásoknak, amelyek a saját személyét érik. Ez a folyamat az áldozat személyes értékvesztéséhez vezethet, amely az önbizalom fokozatos csökkenésével társulhat. Az áldozat érzelmi élete fokozatosan tönkremegy, több rendellenesség is bekövetkezik akár a társadalmi életével kapcsolatosan is, befolyásolhatják a barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, kollegákkal való kapcsolatát (elzárkózhat a munkahelyen - főként, ha a konfliktusok oka a féltékenység), az áldozat depresszióssá válhat, sőt öngyilkossági kísérlettel is próbálkozhat.

Sok esetben, kezdetben az áldozat a partnere bántalmazó megnyilvánulásaira mindenféle kifogást talál/talál ki (fáradság/stressz, alkoholfogyasztás, provokálás részéről, megtörtént stb.). Az „első pof” után arra gondol, hogy „majd ő meg tudja változtatni” vagy az után a meggyőződés után megy, hogy a nők „még kapnak néha egy-egy pofont”, megpróbálva úgy viszonyulni ezekhez a dolgokhoz, mint egy normális állapothoz.

Az áldozat nem reagál megfelelőképpen, hallgat vagy elkerüli a partnerét, lehet, hogy megértő, nyugodt stb. Aktiválódik egy olyan mechanizmus, amely tagadja, elutasítja egy probléma fennállásának a valósságát. Ily módon a visszajelzés, amelyet a partnerének közvetít az az, hogy elfogadja a bántalmazást, mely üzenetet úgy ad át, hogy az áldozat észre sem veszi, hogy tulajdonképpen beleegyezését adta az ilyen jellegű viselkedésre.

Ebben a fázisban a bántalmazott nők rendelkeznek még egy kis kontrollal, de nem a partnerük felett, hanem maga a helyzet felett. Az ilyen incidensek megismétlődése viszont haragot, mérget kelt, majd a nő félelméhez vezet, amely folyamatosan fogja táplálni a partnerek közötti feszültséget és azt eredményezi, hogy az áldozatnak fokozatosan csökkenni fog az ereje arra, hogy felülkerekedjen a helyzeten.

A partner agresszív viselkedésének, valamint a férfi családon belüli jogaival kapcsolatos sztereotípiáknak a passzív elfogadása a bántalmazót arra bátoríthatják, hogy ne kontrollálja többé magát és egyre erőszakosabbá váljon. A bántalmazó egyre birtoklóbbá, brutálisabbá válhat, megalázáshoz, gúnyoláshoz folyamodik, a nő pedig idővel képtelenné válik arra, hogy egyensúlyt teremtsen a kapcsolatban és megvédje magát. Az áldozatnak a bántalmazással szembeni látszólagos engedékenysége, az áldozatnak a visszahúzódó hozzáállása, a partner elől való visszalépési szándék olyan tényezők lehetnek, amelyek a bántalmazó részéről még agresszívabb magatartást válthatnak ki.

Ez viszont nem általános szabály. Ugyanúgy, az áldozatnak a támadó hozzáállása is kiválthatja a bántalmazó még agresszívebb viselkedését.

A bántalmazásnak van egy ördögi köre. Habár minden abból indul ki, hogy elfogadják az első bántalmazó cselekedetet (“az első pofon”), sajnos idővel a bántalmazások egyre gyakoribbá és erősebbé, súlyosabbá válhatnak. Sok esetben, az ilyen helyzetek után a bántalmazó bocsánatot kér vagy megpróbálja megmagyarázni a saját viselkedését. Sokszor az történik, hogy az áldozatot hibáztatja és meggyőzi őt, hogy ő is hibás volt. Az áldozatot többé kevésbé elhalmozhatja különböző kedvességekkel/ajándékokkal, hogy megbocsátson neki. Erre a fázisra, a partner bűnbánatának fázisára jellemző a bántalmazó szeretetteljes viselkedése. Ez az a periódus amikor a bántalmazó a partnere rendelkezésére áll és kielégíti annak szükségleteit, azt a látszatot keltve, hogy a kapcsolatuk működik, ez pedig elmélyítheti az áldozat és bántalmazó közötti függőséget. Ez a “mézeshetek”-nek nevezett fázis, amelyben az előző fázist figyelmen kívül hagyják és megbocsátják. A feszültségek levezetődtek a bántalmazó viselkedéssel, a megbánási és bocsánatkérési időszak pedig arra késztetheti az áldozatot, hogy a partnerét törékenynek és bizonytalannak lássa és azt gondolja, hogy az illetőnek szüksége van rá.

Így egy kettős függőség alakul ki, az áldozatnak pedig nehezére esik, hogy kilépjen a bántalmazó kapcsolatból. A pszichológus szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha ezt a „szerelmi” időszakot gyorsan követi egy másik „intenzív feszültségű konfliktusos” periódus, az áldozat elveszítheti az uralmát, védekezésből súlyos sérüléseket okozhat partnerének vagy akár megölheti őt.

A bántalmazó folyamat elkezdődhet akkor amikor még nem alakult ki az adott párkapcsolat. Létezik egy passzív áldozatra való hajlamosság vagy lehet, hogy ez egy gyerekkorban megtanult szerep. Az ilyen személyek tudat alatt az élettársukban egy olyan mintát keresnek, amelyet az alapcsaládban is láttak, amely lehet, hogy éppen gyalázkodó családi minta volt, és ezekben a személyekben így keletkezik az a hamis benyomás, hogy nagyon jól ismerik a partnerüket. Mások egy ideális partnert vetítenek maguk elé egy olyan személyben, akivel alig találkoztak, és elutasítják azt, hogy az illető személyben a valódi személyiséget lássák, a saját fantáziájukban élnek, az illető személy egyes jellemeit idealizálják.

Sok esetben a bántalmazó személyeket megbocsátják, de, idővel, a frusztráció növekedésével növekedik a feszültség szintje is, az erőszakos cselekedetek pedig egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak. Az áldozatnak a bántalmazóval szembeni érzelmi és anyagi függősége arra készteti viszont az áldozatot, hogy elnyomja a védekezési ösztöneit, hogy mentséget találjon a bántalmazónak és hogy ebben a bántalmazó kapcsolatban maradjon. Léteznek olyan helyzetek is, amikor a nő megváltoztatja/igazítja a személyiségét, a viselkedését éppen azért, hogy ne provokáljon erőszakos viselkedést az élettársa részéről.

Ezek azok az esetek, amelyeket a családon belüli erőszak hosszan tartó zónájába tartoznak. Az ebbe a kategóriába tartozó áldozatok sokáig tétováznak, amíg eldöntik, hogy segítséget kérnek vagy effektív ki szeretnének lépni a rendellenes kapcsolatból. Ha ez a dolog megtörténik, elég későn történik meg, az illető párkapcsolat szintjén a probléma felmerülésétől számítva több éven belül, mivel a tendencia az, hogy minél tovább halasszák ezt a pillanatot.

A szakemberek elmondása szerint vannak viszont olyan kevésbé gyakori extrém esetek, amikor nagy kockázattal járó bántalmazókról van szó, akiknél nem jellemző a párkapcsolatoknál előforduló bántalmazó viselkedések fázisos/fokozatos folyamata, ezek a kezdettől fogva nagyon súlyosan bántalmaznak és gyakran az áldozat korházi ellátásához vagy akár elhalálozásához vezetnek.